fbpx

Törekszem arra, hogy ha kitalált is minden, azért valószerű legyen – mivel ez éppen nem mese, vagy fantasy, nem szeretnék olyasmit beleírni, amiről kiderül, hogy az a dolog lehetetlen.

1. Mi az, ami szerinted különlegessé teszi a műveidet?

Talán az, hogy nem hétköznapiak a szereplőim. Vagy meséket írok, vagy olyan regényt/novellát, amelynek vagy külsőleg, vagy lelki értelemben nem egészen szokványosak a szereplői.

2. Mióta alkotsz és miért kezdted el? Mit szeretsz benne?

Kiskamasz korom óta írok. J.R.R. Tolkien könyve, “The Hobbit” (Szobotka Tibor fordítása szerint “A babó”), amely A Gyűrűk Ura előzménye váltotta ki belőlem azt, hogy én is írni kezdtem, bár bizonyos történeteket már óvodás koromban találtam ki. Azt szeretem benne, hogy ilyenkor eltűnik a való világ, mintha ott lennék én is a szereplőimmel, ahol, bár szintén nem minden fenékig tejfel, de könnyebben megoldódnak a problémák, mint a való életben.

3. Milyen lenne egy napod, ha csak és kizárólag azt tehetnéd, amit csak akarsz?

Elmennék családostól egy reneszánsz, preraffaelita, klasszicista, rokokó, vagy barokk kiállításra, megvennék egy olyan festőről szóló könyvet, akiről már rég szeretnék olvasni, utána, ha nyár lenne, ha csak erre az egy napra is, de leutaznék a Balatonra az új könyvvel, és ha éppen nem fürödnék, akkor napozás könyvben e könyvet olvasnám – és ha még maradna idő, elmennék egy közeli bevásárlóközpontba, vennék egy új farmert, majd beülnék az ottani kávézóba egy jeges csokoládéitalra.

4. Miről szól a következő regényed/novellád/versed/képed és miként zajlik az alkotás folyamata?

Bár igazából a tévés szappanoperákat nagyon nem szeretem, most egy se vége, se hossza regényt írok, ami bizony akár szappanoperának is nevezhető lenne. A soron következő epizódban a hőseim, akik egy nem létező szigetország különböző nemzetiségű lakói, és valamennyien előadóművészek (leginkább énekesek, akik zenés filmekben is szerepelnek) a Notre Dame-i toronyőr rendkívül kifacsart, és reményeik szerint nagyon vicces paródiáját igyekeznek mozivászonra vinni, “Púp vagytok a hátamon!” címmel. Általában felvázolom magamban a cselekményt, aztán írom, ami eszembe jut. Törekszem arra, hogy ha kitalált is minden, azért valószerű legyen – mivel ez éppen nem mese, vagy fantasy, nem szeretnék olyasmit beleírni, amiről kiderül, hogy az a dolog lehetetlen.

5. Melyik a három kedvenc regényed/versed/festményed és kik alkották azokat?

Kedvenc regényeim:

  • Dickens: Szép remények
  • Sebők Éva: Boholy
  • Susan Kay: A fantom

Kedvenc festményeim:

  • Botticelli: Vénusz születése
  • Tiziano: Mária mennybemenetele
  • John Waterhouse: A hableány (The Mermaid)…

6. Melyik munkád áll a legközelebb a szívedhez? Írj valamit róla!

Van egy nagyobb gyerekeknek, és vidám felnőtteknek szóló kísértethistóriám (regény), a Szellemes örökség. Ebben egy Albert nevű londoni férfi, aki albérletben tengődik, és meglehetősen szürke az élete (szerelmes egy Linda nevű kolléganőjébe, de nem meri ezt megvallani neki, félve az elutasítástól), váratlanul üzenetet kap, hogy Walesben élő agglegény nagybátyja, akivel pedig szinte nem is tartotta a kapcsolatot, meghalt, és Albertre hagyta a kastélyát. Albert kastélytulajdonosként bátorságra kapva meg meri szólítani Lindát, megtudva, hogy nyitott kapukat dönget, mert a lány is csak arra várt, hogy mikor vall már Albert az érzelmeiről… A kastélyt birtokba véve kiderül, hogy nemcsak ketten fognak benne lakni – az ódon ebédlőben egy hatalmas festmény egy Sir Galehodin nevű lovagot ábrázol, aki valaha ugyancsak itt élt. Amikor pedig éjfélt üt az óra, Galehodin kilép a képkeretből… És mivel csupán Albert és Linda látja őt (az első rémület elmúltával hamar összebarátkoznak), utána se vége, se hossza a burleszkfilmbe illő kalandoknak.

7. Mit érdemes tudni rólad? Mi az, ami érdekelhetné az embereket?

Jelenleg kereken 50 éves vagyok, gyerekkoromat és fiatal éveimet Vácon éltem, Nagykőrösre mentem férjhez. 18 éve élek boldog házasságban, van egy 15 éves gyönyörű lányunk, és sok cicánk. Munkám jelenleg sajnos nincs, 20 évig dolgoztam a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen. Angolul jól beszélek, az írás mellett az az álmom, hogy műfordító lehessek. Nagyon szeretem a zenét, sokszor ez is hozzásegít az íráshoz. Két irányzattól viszolygok: a mulatós zenétől, és a progresszív dzsessztől – a többi a hangulatomtól függ.

8. Szerinted, mi egy jó műalkotás (könyv, vers, festmény, szobor) ismérve? Milyen tulajdonságokkal rendelkezzen?

A jó műalkotás legyen egyedi, figyelemfelkeltő, vicces, vagy éppen szívbemarkoló, sőt, az a legjobb, ha pl. egy regényben, vagy novellában mindkettő megtalálható. Amelyen sírni és nevetni egyaránt lehet, és amelyben van olyan szereplő, akivel az olvasó nagyon tud azonosulni.

9. Volt már kiállításod? Vásárolhatók valahol a munkáid?

Mint író, kiállításról természetesen és nyilvánvalóan nem beszélhetek, de sajnos még egy írásomat sem adták ki nyomtatott formátumban. Az említett kísértethistóriámmal többször próbálkoztam pályázatokon, de eddig még nem nyertem meg egyiket sem.

10. Hol lehet megtekinteni az alkotásaid? Van weboldalad, Facebook oldalad? Add meg itt a linkjét!

A Facebookon a Pesti mesék c. oldalon jelentek már meg novelláim.

3+
Kérlek, oszd meg, ha tetszik!