fbpx

A „humor”, a nevetés képessége (a szövegalkotás képességén túl) az egyetlen olyan tulajdonság, ami kizárólag ránk, emberekre jellemző, így ezt a legmagasabb rendű tulajdonságok közé sorolom.

1. Mi az, ami szerinted különlegessé teszi a műveidet?

A látásmód, a humor, az irónia, a társadalomkritika. A „látásmód” alatt a vizuális és verbális megjelenítés rám jellemző elegyítését értem, ami a saját illusztrációimmal megjelenő könyveimre ugyanúgy jellemző, mint az animációimra, mesefilmjeimre, video klipjeimre, blog, vagy vlog bejegyzéseimre. A „humor”, a nevetés képessége (a szövegalkotás képességén túl) az egyetlen olyan tulajdonság, ami kizárólag ránk, emberekre jellemző, így ezt a legmagasabb rendű tulajdonságok közé sorolom. Írni és nevetni csak az ember tud, erre igyekszem koncentrálni alkotásaimban. A mindennapokban ügyvédnek „álcázom magam”, így folyamatosan konfliktus helyzetben lévő, s ebben a szituációban feltárulkozó emberekkel, jellemekkel találkozom, mégpedig a „jogszolgáltatás iparágban”, miközben a talán nem is létező igazságot keressük. Itt gyökerezik az alkotói tevékenységem „társadalomkritikai” ága.


2. Mióta alkotsz és miért kezdted el? Mit szeretsz benne?

A gimnáziumi (Debrecen: TÁG), egyetemi (Szeged: JATE) éveim alatt különböző kisebb-nagyobb közösségekben volt szerencsém alkotni, ahogy csaknem mindenkinek, úgy nekem is volt a gimiben zenekarom, az egyetemen pedig színjátszó körünk. Amint azonban elkezdtünk dolgozni (1990) ezek a közösségek feloszlottak. Elkezdett hiányozni a pusztán önmagáért való kreatív ténykedés. Mert bár a jogászkodás komoly szellemi tevékenység, tárgyi tudást, tapasztalatot igénylő dolog, de tejes egészében „kötött pályán mozog”: a jogszabályok, a tényállás, a megbízó igényei határozzák meg a mozgásteret. Talán egy-egy érdekesebb, nagyobb ívű védőbeszédet leszámítva tulajdonképpen hiányzik belőle a „vegytiszta” kreativitás, az az örömteli játék, amikor a semmiből létrejön valami, amitől a világ szebb, több, jobb lesz. Ezt a „varázsceruza” élményt adja meg nekem az írás, az animációk készítése, a klipek, filmek megírása, rajzolása, forgatása.


3. Milyen lenne egy napod, ha csak és kizárólag azt tehetnéd, amit csak akarsz?

Boldog.


4. Miről szól a következő regényed/novellád/versed/képed és miként zajlik az alkotás folyamata?

Jelenleg egy mesefilm sorozat animációján dolgozom. Végh Veronika író barátom kért meg a Lufipufi meséi sorozat animációinak elkészítésére a filmek megrendezésére. A történet Lufiországban játszódik, ahol léggömb lakók kalandjaival ismerkedhetnek meg az egészen pici gyerekek. A figura és látvány-terveket az írónőtől kaptam, de a filmek elkészítésében teljesen szabad kezet kaptam. A figurák, a picit szürreális Lufiországban lebegő kedves léggömb karakterek ráadásul gondolatébresztően absztrakt jelenségek, igazi öröm őket megrajzolni, mozgatni. Emellett folyamatosan dolgozom a mindennapjainkra reflektáló „Lebbezzünk felfele!” Facebook csoport tartalmi fejlesztésén.

Ennek a csoportnak az elindítójaként, moderátoraként egyfajta publicisztikai tevékenységet folytatok, mémek, filmek eszközével igyekszem valamiféle „digitális igazságkereső élclapot” fejleszteni, s ehhez megteremteni a nyilvánosságot. 


5. Melyik a három kedvenc regényed/versed/festményed és kik alkották azokat?

Inkább alkotókat tudok kiemelni, mint egyes alkotásokat, így a válasz talán egy kicsit kényszeredett, de remélhetőleg ezzel együtt is jellemző rám. Regény: Boris Vian: Venyigeszú és a plankton. Vers: Fodor Ákos: Summa & Credo. Festmény: Salvador Dalí: Keresztelő Szent János Krisztusa.


6. Melyik munkád áll a legközelebb a szívedhez? Írj valamit róla!

A nyolc megjelent könyvből a hetedik: „Döbrögi újra száguld!” címmel szerintem és az ajánlást író Lázár Ervin véleménye szerint is a legnagyobb írói teljesítményem. Őt idézem: „Oly könnyedén és nagyszerűen tojja le a mesterség vaskalapos és nem vaskalapos hagyományait, hogy repes tőle az ember szíve. Miközben persze minden megőrzésre méltó hagyomány megőrződik benne. Nagy örömömre szolgált, hogy valaki ilyen magától értetődően mozog mesén, tudományon, disznó viccen ls mindenen, mihez neki kedve szottyan keresztül, bakugorva és bukfencezve egyikből a másikba, másikból az egyikbe és közben birtokában van a legalapvetőbb írói szaktudásnak, a megfigyelés élességének és a leírás pontosságának. Minden nagy bőséggel árad, sehol nyögés, sehol erőlködés, és van benne a mostanában annyira rettegett érzelemből is, meg az annyira istenített profánból is, de úgy, hogy a szerző ismeri a mértéket mind a kettőben. Meggyőződésem, hogy a sok maradi rozsdacsősz és a sok ködsűrítő modernkedő között ez egy olyan út, amelyiken érdemes járni.”

A klipek közül a legszebb munkám a Kft. „Vonat” című számára készített animációm:

de büszke vagyok arra is, hogy részese lehettem a Papp László Sportarénában megrendezett Laár60 produkciónak számos animációval, például az Elizabet klippel:

ahogyan büszkén tekintek a Kaláka számára készített „Nandu” klipre is:

amit a zenekar fennállásának 50. évfordulójára készítettem.

A mesefilmek közül a legbüszkébb a MeSeMeS filmekre vagyok, mivel ezek műfajteremtő kísérletek, amiről Fűzfa Balázs „Irodalom 09” gimnáziumi tankönyve is megemlékezik. A társadalomkritikai vonalon, a „digitális élclap” égisze alatt létrehozott művek között a legnagyobb sikert a „Szex börtönajtón keresztül” című filmem aratta:

amelyet máig több, mint 333.000-szer néztek meg. (Ahhoz képest, hogy ez egy jogesethez készült illusztráció elég szép eredménynek tekintem.) A két „Borzontorzról” szóló mesekönyvem is nagyon kedves nekem, különösen az ezekből készült hangoskönyv, amelyen Kálloy Molnár Péter kelti életre a válogatott meséket.


7. Mit érdemes tudni rólad? Mi az, ami érdekelhetné az embereket?

Az emberek általában érdekesnek találják az ügyvédi és alkotói tevékenységem összefonódását. A „Lebbezzünk felfele!” csoport is azért jött létre, mert a való életben olyan extrém jogesetekkel hozott össze a sors, amelyeket másképpen nem lehet feldolgozni. Jellemző módon állandó, valós jogeseteket feldolgozó rovatom van az újra indult Kretén magazinban, szintén „Lebbezzünk felfele!” rovat cím alatt. A valóságban felbukkanó szürreális hülyeség elemzése mindig különös figyelmet érdemel. Hátborzongató élmény azt átélni, hogy valamilyen egészen elképesztő dolog nemcsak az író képzeletében, de a valóságban is megtörténhet. Egyik-másik ilyen ügyet sikerült országos nyilvánosság elé vinni, nem kis mértékben művészi eszközök (animációk, klipek, publicisztikai eszközök) segédletével, így ezeket az ügyeket egyfajta művész performanszoknak is tekintem egyben. Erre pregnáns példa lehet a nevezetes „Lepke per”:

Szerintem alkotói tevékenységemnek ez a vonulata unikális dolog.


8. Szerinted, mi egy jó műalkotás (könyv, vers, festmény, szobor) ismérve? Milyen tulajdonságokkal rendelkezzen?

Azon túl, hogy beszippant, elvarázsol, megváltoztatja a világlátásomat (más leszek aztán hogy befogadtam, mint amilyen előtte voltam), hogy a világ több, szebb, jobb lesz tőle, rögtön ráismerek az alkotóra.


9. Volt már kiállításod? Vásárolhatók valahol a munkáid?

A megjelent könyveim:

  • De hol a lékel fogkeféje? 1993.
  • Jellemrajzok 1994.
  • Tűzzünk a paradicsomba! 1998.
  • Borzontorz meséi 1999.
  • Borzontorz esete a félszemű játékmacival 2001.
  • Canis merga 2003.
  • Döbrögi újra száguld! 2005.
  • MeSeMeS Mesék százhatvan karakterben 2019.


10. Hol lehet megtekinteni az alkotásaid? Van weboldalad, Facebook oldalad? Add meg itt a linkjét!

A MeSeMeS weboldalt fentebb linkeltem, a könyveim jó része elérhető a MEK elektronikus könyvtárban Az alkotói tevékenységemet leginkább dokumentáló Facebook felület a fentebb szintén linkelt „Lebbezzünk felfele!” Facebook csoport. A video alkotások jó része (amelyek kizárólagos megjelentetésének jogát a megrendelők nem tartották fenn) a YouTube csatornámon elérhetőek:

2+
Kérlek, oszd meg, ha tetszik!