fbpx
Kérlek, oszd meg, ha tetszik!
0

Amióta tudok írni, írogattam mindenfélét. Szeretek elmerülni abban a világban, ami a fejemben kibontakozik. Hagyom, hogy a karakterek életre keljenek – én csak leírom, ami történik velük.

Mi az, ami szerinted különlegessé teszi a műveidet?

Realista történeteim vannak, de nem szokványos helyszíneken: az egyik sorozatom például Ausztriában játszódik, de van novellám, ami egy lengyel néptánc fesztiválra kalauzolja el az olvasót. Hétköznapi emberekről írok, akiknek egyszerű, hétköznapi vágyaik vannak. Akár rólad vagy szomszéd srácról is szólhatna bármelyik történet. A cselekményt a szereplők belső motiváció, érzelmei, vágyai mozgatják, éppen ezért nagy hangsúlyt fektetek az emberi lélek rejtelmeire. Sokszor használom fel a saját élményeimet, a tanulmányaim és munkám során szerzett tapasztalataimat sőt, szeretek apró utalásokat elrejteni a történetekben, amik például egy-egy ismerőshöz vagy eseményhez kötnek.

Mióta alkotsz és miért kezdted el? Mit szeretsz benne?

Amióta tudok írni, írogattam mindenfélét. Szeretek elmerülni abban a világban, ami a fejemben kibontakozik. Hagyom, hogy a karakterek életre keljenek – én csak leírom, ami történik velük. Az írás számomra kikapcsolódás és egyben kőkemény munka, amihez oda kell tennem magam, amiből ki akarom hozni a maximumot. Magáért az alkotásért szeretek írni – létrehozni valamit, több tíz vagy száz oldalt egy apró ötletszilánkból, igazán felemelő érzés!

Milyen lenne egy napod, ha csak és kizárólag azt tehetnéd, amit csak akarsz?

Ezen most jót nevettem, mert ha tényleg azt tehetném, ami jól esne jelen pillanatban, akkor egész nap az ágyban henyélnék. Ám ismerem magam, tudom, hogy előbb-utóbb úgyis kimásznék a paplan alól. Még ha szabadon eldönthetném, mit akarok, akkor is csinálnék időbeosztást magamnak. Nagyrészt írnék vagy kutatómunkát végeznék, de hagynék időt olvasásra és lustálkodásra is. Na és ne felejtsük el a desszert-időt sem.

Miről szól a következő regényed, és miként zajlik az alkotás folyamata?

Jelenleg két kéziraton dolgozom, az egyiket épp most tettem el pihenni. Ez egy nőről szól, akit nagy veszteség ért, és megpróbálja újrakezdeni az életét. Az a kérdés lengi be a regényt, hogy mennyire ijesztő megtenni azt a bizonyos lépést, ami hátrahagyja a jól ismert, biztos életet, és elindít egy teljes új felé. Másik kézirat egy thriller. Ennek a fő kérdése, hogy mennyire meghatározza az életünket az, amit mutatni akarunk a külvilág felé. A felvett, hamis énkép mennyiben torzítja el a valódi személyiségünket, és ha fizetni kell ezért, mekkora lesz az ár.

Mindkettő regény Magyarországon játszódik, az első a Mátrában, egy kitalált zsákfaluban, a thriller pedig Székesfehérváron. Maga az alkotás nálam nagyon hosszú folyamat. Először is megszületik maga az ötlet, látszólag a semmiből pattan ki – legyen az egy karakter, egy szituáció, egy cselekménysorozat. Sokáig forgatom magamban ezt az ötletet, hagyom, hadd nője ki magát, mutassa meg, ki ő, mi ő, meghallgatom, mit mond el nekem. Utána elkezdek jegyzetelni. Egy történethez általában egy füzetet használok. Leírok mindent, ami kialakult bennem a szereplőkről, a cselekményről, a helyszínről, a hangulatról. Próbálom összerakni az események sorrendjét. Utána átgondolom, mi mindenre lesz szükségem ahhoz, hogy megírjam a történetet. Ekkor kezdek el kutatómunkázni. Cikkeket olvasok, blogokra keresek rá, videókat nézek abban a témában, amire szükségem lesz. Legutóbb például az asztalos szakma rejtelmeibe mélyedtem bele, még egy asztalost is felkerestem, és sokat beszélgettem vele. Persze nem fog belekerülni minden a regénybe, de nagyon sok kell ahhoz, hogy a szereplők, a cselekmény értelmes és hiteles egészet adjanak ki. Ha úgy érzem, elég gyűlt össze a háttérben, leülök, és ahogy időm engedi, írni kezdem a regényt. Az elejétől haladok a végéig. Ha kész, pihen pár napot, hetet, aztán jön az átolvasás, kihúzgálás, átírás, áthelyezés, csiszolás. Ez legalább annyi időt vesz igénybe, ha nem többet, mint maga a megírás. Ezután elküldöm a bétáimnak – van pár állandó ember, aki rengeteget segít -, és velük megbeszélem, mi az, ami sántít, hol kéne igazítani, esetleg teljesen újra kezdeni ezt vagy azt. Talán ebből is látszik, hogy nálam a regényírás hónapokat, akár éveket is felölel. De nem bánom, minden mozzanatát élvezem.

Melyik a három kedvenc regényed/versed/festményed és kik alkották azokat?

Legelső helyen Agatha Christie regényei állnak, szeretem újra és újra elolvasni a könyveit. Ha választani kellene tőle egyetlen regényt, akkor legyen a Cipruskoporsó. Egyszerűen zseniális, ahogy ott van minden a szemünk előtt, mégis csak vakarjuk a fejünket, hogy most mi van. Második Rejtő Jenőtől Az elveszett cirkáló. Ezt is már többször elolvastam, és ha kézbe veszem, általában addig le nem teszem, amíg el nem olvastam. Ez a regény ezért jó: nem ereszt, beszippant. Vicces, ugyanakkor kőkemény társadalomkritika.

Végül említek egy verset is, Arany János: Rege a csodaszarvasról. Arany munkásságát nagyon szeretem, a népi vonal miatt, ennek a balladának a ritmusossága, a hangulata nagyon megfogott már gyerekkoromban is.

Melyik munkád áll a legközelebb a szívedhez? Írj valamit róla!

Mindegyik írásomat szeretem, mert mindegyik egy-egy sikertörténet, akár megjelent online vagy kötetben, akár nem. De mégis kiemelek egyet, és ez a Lüktetés c. novella. Azért ezt választottam, mert ez nagyon én vagyok. Ebbe a történetbe nagyon sokat beleraktam magamból, rengeteg személyes élményből táplálkozik. Ez a novella játszódik a lengyel néptánc fesztiválon, amit említettem korábban – ez a fesztivál valós esemény, én is részt vettem rajta, és egy nagyon szép állomása az életemnek. A főszereplő lány, Borka, ha nem is mindenben, de néhány dologban hasonlít rám. Mondhatnám, hogy ez egy életrajzi történet, de mégsem az teljesen. Különösen büszke vagyok még az antológiában megjelent novelláimra és mesémre, mert mindegyik egy-egy pályázaton remekelt, ha mondhatom így. A szakma ezirányú visszajelzése nagyon sokat jelent, erőt ad a további munkához.

Szerinted, mi egy jó műalkotás (könyv, vers, festmény, szobor) ismérve? Milyen tulajdonságokkal rendelkezzen?

Taglózzon le, szippantson be, semmisítse meg a külvilágot. Akkor és ott ne érdekeljen más, csak az, amit látok, olvasok vagy hallok. Válljak eggyé a szereplőkkel, érezzem azt, amit ők, vágyakozzak az után, amit ők is el akarnak érni. És ha elolvastam/megnéztem, hagyjon bennem nyomot, vigyem a történetet, a látványt magammal, töprengjek el a miérteken.

Volt már kiállításod? Vásárolhatók valahol a munkáid?

A regényeimet nyomtatott példányban tőlem lehet megrendelni üzenetben Fb-on keresztül, e-könyvben pedig az EZ-Könyv kiadótól. Antológiában megjelent írásaim (Meghitt pillanatok, Kalandra fel!) a nagyobb könyvesboltokban és webshopokban is elérhetőek, a Kurtakrimi pedig az Élő Irodalom, Élő Könyv műhelytől beszerezhető.

Hol lehet megtekinteni az alkotásaid? Van weboldalad, Facebook oldalad? Add meg itt a linkjét!

0