Interjúk Kortárs alkotókkal
Elsősorban az önkifejezés igénye miatt kezdtem bele az írásba, szükségem volt arra, hogy érzéseimet, gondolataimat valamilyen módon kiadjam magamból, hobbiként, önsegítés céljából.
A legjobban azt élvezem az írásban, hogy világokat találhatok ki, ahol az események az én elképzelésem szerint alakulnak.
Az írás jó hatással volt rám, és jött egy ötlet, hogy ha legalább egy embernek segíteni tudok, a történeteimmel, akkor már megérte.
Igyekszem úgy és olyan történetet alkotni, hogy az elgondolkodtató is legyen egyben.
A „humor”, a nevetés képessége (a szövegalkotás képességén túl) az egyetlen olyan tulajdonság, ami kizárólag ránk, emberekre jellemző, így ezt a legmagasabb rendű tulajdonságok közé sorolom.
Szerintem a festészet, maga a csoda! Egy üres vászonra addig pakolod a színeket, formákat, fényeket, ányakat, míg meglátod benne mindazt, amit alkotni szerettél volna.
Írni azért szeretek, mert számomra ez egy végtelen lehetőségekkel teli játék. Amellett pedig észrevétlenül is, de feldolgozom azt, ami velem történik/történt.
Óvodás korom óta alkotok, mióta a kezembe ceruzát és zsírkrétát vettem. Elvarázsolt a színek és formák világa, gyermeki fantáziám valósággá vált a papíron.
Junior Prima Díjas népzenész-zenei mediátor, az 50 tehetséges magyar fiatal díjazottja vagyok.
Azért szeretek írni és rajzolni egyaránt, mert szeretnék minél többet adni magamból.
Saját magam illusztrálom a mesekönyveimet és az életből, valós történetekből merítek példát, ami igaz a versekre és novellákra is.
Az alkotás képessége olyan ajándék, ami felemel. Terápia és egyben ajándékozás.
Az írás egy nagyon jó játék, ami ráadásul sok embernek örömöt szerez, és van még két plusz: a magyar kultúra és a nemzeti dicsőség.
Két könyvem több, mint száz éve játszódik, ezekben talán különlegesség, hogy megtudhatjuk, tőlünk oly távol eső korban hogyan éltek az emberek.
“Ha szállsz,magasan szállj, Égig érő hegyek felett. Ha szállsz, ne add alább, Sasok között legyen helyed.”
A novelláimat az teszi különlegessé, hogy le merem írni azt, amire más talán még gondolni sem mer.
Kiírom magamból a gondolatokat.
Belső erő, kitartás, művészet szükségeltetik ebben a sokszor embertelen világban kifejezni és írni az emberségről.
A regényeimnek mindig van valóságalapja, mert szeretem, ha egy történet hiteles.
Az írás egyfajta hobbi számomra. Ha rágörcsölök, nem megy, így szeretnem kell minden momentumát.