Interjúk Kortárs alkotókkal
Hét-nyolc éve kezdtem írni verseket, novellákat, de a regényembe négy éve kezdtem bele és tavaly nyáron jelent meg. A zene mellett úgy éreztem más kifejezési formára is szükségem van.
Azért szeretek írni, mert kikapcsolt és olyan dolgokat élhetek meg, amiket a való életben elszalasztottam. Vagy éppen hogy megéltem és jó kiírni magamból a tapasztalatokat, érzéseket.
Kilenc éves koromban készült el a meséskönyvem, de igazán csak 13 évesen jöttem rá, hogy írással szeretnék foglalkozni.
Azóta alkotok, amióta tudok ceruzát fogni a kezembe. A családomban mindig, mindenki alkotott. Számomra természetes, hogy én is ezt csinálom.
Ami különlegessé teszi a műveimet az az írás iránti szeretet és odaadás, valamint az, hogy az olvasónak igyekszem a legtöbbet és jobbat adni.
Rajzoló versek című könyvemmel megkedveltetem a rajzolást még azokkal is, akik azt mondják magukról: “Én nem tudok rajzolni, és a gyermekemnek sem tudom megmutatni, hogyan kell!”
Az idő visszatérő motívum, szinte minden versemben fellelhető vagy közvetlen, vagy közvetett formában. Állandóan foglalkoztat. Ha elsőnek úgy is tűnhet, hogy nincs jelen, hidd el, minden versemben megbújik.
Elsőként a feszítő érzések kiírása volt a cél, majd a játékos önkifejezés. Ma már a példaadáson vagy biztató történeteken keresztül a másoknak adott segítség is ösztönöz.
Maga az írás annyira nem szórakoztat, inkább az élmény számít, amit egy-egy fejezet végén érzek. Megint sikerült valami „nagyot” alkotni.
Arra törekszem, hogy megérintsem az írásaimat olvasó emberek lelkét, régen elfelejtett érzelmeket hívjak elő, vagy emlékezésre és gondolkodásra késztessem a könyveim lapjait forgató olvasókat.
Elsősorban az önkifejezés igénye miatt kezdtem bele az írásba, szükségem volt arra, hogy érzéseimet, gondolataimat valamilyen módon kiadjam magamból, hobbiként, önsegítés céljából.
A legjobban azt élvezem az írásban, hogy világokat találhatok ki, ahol az események az én elképzelésem szerint alakulnak.
Az írás jó hatással volt rám, és jött egy ötlet, hogy ha legalább egy embernek segíteni tudok, a történeteimmel, akkor már megérte.
Igyekszem úgy és olyan történetet alkotni, hogy az elgondolkodtató is legyen egyben.
A „humor”, a nevetés képessége (a szövegalkotás képességén túl) az egyetlen olyan tulajdonság, ami kizárólag ránk, emberekre jellemző, így ezt a legmagasabb rendű tulajdonságok közé sorolom.
Szerintem a festészet, maga a csoda! Egy üres vászonra addig pakolod a színeket, formákat, fényeket, ányakat, míg meglátod benne mindazt, amit alkotni szerettél volna.
Írni azért szeretek, mert számomra ez egy végtelen lehetőségekkel teli játék. Amellett pedig észrevétlenül is, de feldolgozom azt, ami velem történik/történt.
Óvodás korom óta alkotok, mióta a kezembe ceruzát és zsírkrétát vettem. Elvarázsolt a színek és formák világa, gyermeki fantáziám valósággá vált a papíron.
Junior Prima Díjas népzenész-zenei mediátor, az 50 tehetséges magyar fiatal díjazottja vagyok.
Azért szeretek írni és rajzolni egyaránt, mert szeretnék minél többet adni magamból.