Kategória: Költő
Kilenc éves koromban készült el a meséskönyvem, de igazán csak 13 évesen jöttem rá, hogy írással szeretnék foglalkozni.
Rajzoló versek című könyvemmel megkedveltetem a rajzolást még azokkal is, akik azt mondják magukról: “Én nem tudok rajzolni, és a gyermekemnek sem tudom megmutatni, hogyan kell!”
Az idő visszatérő motívum, szinte minden versemben fellelhető vagy közvetlen, vagy közvetett formában. Állandóan foglalkoztat. Ha elsőnek úgy is tűnhet, hogy nincs jelen, hidd el, minden versemben megbújik.
Elsőként a feszítő érzések kiírása volt a cél, majd a játékos önkifejezés. Ma már a példaadáson vagy biztató történeteken keresztül a másoknak adott segítség is ösztönöz.
Arra törekszem, hogy megérintsem az írásaimat olvasó emberek lelkét, régen elfelejtett érzelmeket hívjak elő, vagy emlékezésre és gondolkodásra késztessem a könyveim lapjait forgató olvasókat.
Saját magam illusztrálom a mesekönyveimet és az életből, valós történetekből merítek példát, ami igaz a versekre és novellákra is.
Az alkotás képessége olyan ajándék, ami felemel. Terápia és egyben ajándékozás.
Belső erő, kitartás, művészet szükségeltetik ebben a sokszor embertelen világban kifejezni és írni az emberségről.
Egy magyar szerzők limerickes könyve indított el az alkotásban, és azóta nem tudom abbahagyni.
Gyerekkorom óta írogatok, de komolyabban 3 éve foglalkozom ezzel, ezalatt nagyon sokat írtam, tanultam.
A versírás számomra önkifejezés, olyan terápia féle, öngyógyítás jelleget öltött az évek alatt. Kiírás magamból jó vagy rossz érzéseket sokat segített a lelki tisztulásban.
Szeretem, hogy létrehozok valamit. Vagy valami szemet gyönyörködtetőt, vagy valami lelket melengetőt.
A zenélés általános iskolás korom óta része az életemnek, folyamatosan tanulom mind a mai napig. Az írást középiskolás koromban kezdtem el, de igazán csak azután kezdett el foglalkoztatni.
A létezés értelmét és a magasabb célját kutatom és arról is alkotok minden formában még akkor is, ha elsőre nem annak tűnik.
Főként Istenről szólok a ma emberéhez, klasszikus formákban, mai nyelven. Sokszor használok olyan szavakat, kifejezéseket, melyeket ritkán hallunk, de valami egyediséggel, különlegességgel bírnak.
Tíz évesen írtam először. Későbbiekben megrendelésre írtam verseket a barátaimnak. Prózát felnőtt fejjel kezdtem írni. Felszabadulok írás közben, azonosulok a leírtakkal.
Törekszem arra, hogy ha kitalált is minden, azért valószerű legyen – mivel ez éppen nem mese, vagy fantasy, nem szeretnék olyasmit beleírni, amiről kiderül, hogy az a dolog lehetetlen.
Minden regényem, vagy versem elkészül mielőtt papírra vetném. A leghosszabb lélegzetvételű írásom is az utolsó szóig kész van mielőtt írott formát kapna.
A hétköznapi életvitel mellett az írásaimban élem ki az érzéseimet, hangulataimat, ami pedig véleményem szerint meghatároz, az a gondolat.
Egyedien írok, és nem bonyolultságokra törekszem. Olyan lélek meséket írok felnőtteknek, amik megnyitják a szíveket.